...De hol? Hol is van az eleje ennek a történetnek? Mikor felszálltunk a repülőre Ferihegyen?! Vagy mikor szisztematikusan pakolgatunk egymás bőröndjeibe... mert mi lesz, ha az egyik bőrönd esetleg nem fog megérkezni?! Vagy akkor kezdődött, mikor már több mint egy éve tudtuk, hogy 2013.06.07.-én utazunk?! Többeknek igen, nekik valahol itt kezdődik a kaland. Nekem talán egy kicsit még távolabbra nyúlik vissza az időben...úgy 10 évvel ezelőttre. Akkor jártam először itt, a Fekete Kontinensen. Bár felkészült, jó turistaként léptem be anno édesapám oldalán Dél-Afrikába, mégis olyasfajta "lázas betegség" kapott el, amit a mai napig nem hevertem ki, és valószínűleg soha nem is fogok...de nem bánom. Ezt csak azok érzik, akik már jártak itt. Azóta is hol kevésbé, hol erősebben érzem a késztetést, hogy menni kéne, már nagyon mennyi kéne. Tíz év óta ez a negyedik alkalom, hogy erre a földrészre tehetem a lábam, és hogy itt töltődhetek fel, távol az európai emberek fontosnak vélt dolgaitól. Minden út más volt, mindig mást láttunk, máshol jártunk, más emberekkel voltunk együtt, de a "séma" hasonló volt: Vadászat és Szafari... és az édesapám, aki mindig ott volt. Vagyis inkább én voltam vele, mert hát nélküle sem a korábbi vadászatok, sem ez az út nem valósulhatott volna meg. Szerencsém van, hogy ő ilyen, és szerencsém van, hogy azért egy kicsit hasonlítok rá. Nem mondja, de ő is fertőzött. Így idén, kicsit több mint két hétre Botswanaba utazhattunk: Papa, Mama, Gyerekek...csupaszív, szeretet :)
